Tudatosság és nyitottság

Miben nyilvánul meg férfinak lenni?

Hogyan kapcsolódhatunk jobban saját magunkkal férfiként

2019. március 19. - Közéletünk

Őszintén, én ezt nem tudom, hogy pontosan mit jelent férfinak lenni. A legtöbb dolog amit kaptam és tapasztaltam
életem során, korán sem volt annyira meghatározó, hogy erőteljesen befolyásolja a férfiségem és férfiasságom.

Hoppá! Várjunk csak! Hogy a picsába ne lett volna! :D

Csak a nagy részéről nem is tudok. Már hogyne lennének olyan minták, amelyeket ne a primer férfi szereplőtől (apa) hoznék magammal.

Csak azért, mert nem ordibáltak velem, hogy „a férfiak nem sírnak”, vagy, hogy „kelj fel, nem vagy te lány”, attól az még nem azt jelenti, hogy egészséges mintán nőttem fel.


Nemrég kezdtem el felfigyelni arra, hogy otthon valahogy komoly és őszinte dolgokról nem
szokás beszélgetni. Amikor pedig felvetem, hogy beszélgessünk már valami igazi dologról,
bambulást és kínos mosolyt kapok. Nem csak azért, mert nem akar senki beszélni ezekről,
hanem ami még ijesztőbb, nem is tudják, hogyan kell azt csinálni! Persze nem csak a szüleim,
hanem majdnem mindenki, sokszor engem is beleértve. Mint amikor matekórán ültem és
magyarázták a szinuszt, én pedig csak kínosan mosolyogtam, mert fogalmam sem volt az
egészről. Ez ugyan az az érzés!


Ahogy nekem hiányzik az eszköztár a szinusz megértéséhez, úgy hiányzik az eszköztár az
érzelmeink feldolgozásához és megértéséhez! Ilyen egyszerű.
Ha a primer férfimintánál azt látjuk, hogy nem tud kapcsolatba lépni a saját érzelmeivel,
akkor nem tud segíteni nekünk sem kapcsolatot létesíteni saját magunkkal. Mitől is tudna, ha
neki sem tanították meg soha, hogyan kell csinálni.


Sokáig tartott felismernem, hogy teljesen rendben van az érzelmeimről beszélni. A szüleim és
leginkább apukám előtt viszont még mindig nem tudok. Egy kicsit attól is félek, hátha
elolvassa ezt. Na, nem azért, mert majd azt mondja, hogy nem vagyok elég férfias, vagy ez
nem férfidolog, hanem mert sosem tanultam meg őszintén kimutatni az érzéseimet az
irányába. Ez az egyik legijesztőbb dolog számomra az életben.


Szóval férfiasság. Elkezdtek ledőlni a társadalompusztító berögződések férfikörökben. Hála
Istennek: hogy a barátaid előtt gáz azt mondani a barátnődnek, hogy szereted. Hogy
elmondani, ha valami rosszul esett. Megkönnyezni egy filmet. Ölelkezni. Nem kigúnyolni a másikat.

Tudom, hogy a többség általi nyomás, és az érzés, hogy tartozzunk valahova egy
fojtogató marokként szorul a torkunkra, de lehetőségünk van bátornak lenni. Hogy rászólunk
arra, aki tiszteletlen a nőkkel, aki kineveti az elérzékenyülő férfit. Segítő kezet nyújtunk
annak, aki azt mondja, hogy az érzelmekről fölösleges beszélni. Mert nem az. Ez az, amiről
érdemes beszélni. Nehéz és fájdalmas, de a gyümölcse a legédesebb, amit el tudok képzelni.

Sokan azt mondják, hogy az új generációk puhábbak, gyengébbek, szivárványok. Szerintem
pont az ellenkezője. Empatikusabbak, gyengédebbek, megértőbbek. Mert a keménység
mértéke nem az, hogy nem sértődünk meg semmin, vagy bármilyen fájdalom árán, de tovább
megyünk. A keménység mértéke az, hogy beleállunk abba, amiben hiszünk, hogy nem
elnyomjuk a fájdalmat, hanem megosztjuk, hogy ki merjük mutatni azt, amit érzünk és
gondolunk. Én ebben próbálom megélni a férfiségemet.

Ehhez hasonló gondolatokkal, valamint nagyszerű társasággal és nyitott szívvel várlak benneteket a következő Közéletünk Férfi-körön a MagNet Házban, amelynek témája a párkapcsolatok lesz!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozeletunk.blog.hu/api/trackback/id/tr3214701938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2019.03.21. 06:57:59

"Sokan azt mondják, hogy az új generációk puhábbak, gyengébbek, szivárványok. Szerintem
pont az ellenkezője. Empatikusabbak, gyengédebbek, megértőbbek."

Az igazság meg félúton tanyázik. Mert bizony valamit "jól" csinálni általában azt jelenti, hogy eltaláljuk azt az egészséges középutat, ami se nem sok, se nem kevés. Amolyan görögösen.

Az érzések megélése és kimutatása nagyon is helyénvaló, nűként vagy férfiként egyaránt. Az érzéseket át kell hagyni hatni az életen, hagyni kell, hogy formálja azt. Az érzéseink fontos iránytűk lehetnek az életben.

De ahol van középút, ott nem csak kévés van, hanem sok is. Ráadásul az ingamozgás hajlamos egyik végletből a másikba igyekezni, és nem szeret középen megállni. Sajnos ezt itt is tetten tudom érni. Az tudatos érzelmek megélésére képes férfi helyett érzelmek, önzések által rángatott hímek állnak

Ad Dio 2019.03.21. 07:00:19

elő, akik képtelenek a diskurzív, énfüggetlen gondolkodásra. Határozottság helyett makacsság, kooperációra és önálló munkára való képesség helyett mindenkit letojó, utánfutóként viselkedő nyálhuszárok.

MEDVE1978 2019.03.21. 08:42:52

Ez olyan Gilette féle Toxic Masculinitys dolog?
Komolyra fordítva a szót, a világ változik. Jelentős változást hozott az internetes éra, amit nagyjából mindenki tud, azt kevesebben mérik fel, hogy mekkora változást gyakorolt a kultúrára a mobiltelefonos/ mobilinternetes korszak. Bizony, amikor ahhoz voltál kötve, hogy az otthoni gépen játsszál / nézzél pornót / facebookozzál / társkeresőzzél stb., akkor ez egy teljesen más dolog, mert bejöhet anyu teregetni / apa megcsinálni a prezentációját miközben te lehet, hogy éppen a szuper seggek 39-et nézed vagy mondjuk egy lány esetében a 29. fiúbandában Joshra gerjedsz, esetleg a facebookon nézegeted jóképű Misi profilját és küldöd át neki a topless képedet.

A technológiai fejlődés jelentős hatással volt a kultúrára, többnyire kinyitotta a világot. Ha eddig mondjuk egy kis faluban éltél, ott volt Maca a falu bögyöse vagy Józsi a falu bikája, akiért oda lehettél. Most felmehetsz a Tinderre és jobbra / balra húzhatod a többezer jelentkezőt. Még a mobilkorszakot megelőzően volt egy szerb haverom, aki lement a Zöld Pardonba. Átlagos, nem túl magas fiú volt, nem jóképű. Odament egy pár lányhoz és pár perc tánc után, közeledni kezdett, megpróbálta megcsókolni őket. Semmi túl zaklatós dolog, csak tesztelte, hogy kölcsönös-e a vonzalom (ő a széket is megdugta volna). Hét lány elhúzódott tőle, az egyik túl részeg volt és amikor észrevette, hogy csókolják, akkor megpofozta. A nyolcadik smárolni kezdett vele hosszan és valószínűleg ment is volna rögtön a bokorba. A Tinder és a mai társkeresés hasonló ehhez. Óriási a kínálat és a zsák hamarabb megtalálja a foltját. Ez alapvetően átalakítja a többség párkapcsolati szokásait, a kapcsolatok jó része gyors és eldobható lesz, mint ahogy a neten balra vagy jobbra húzod. Ez a férfiak nagyobbik részénél egy hátradőléshez vezet: mivel úgyis van kereslet és ez látszik is, ezért nem érdemes udvarolni: ha nem jön az egyik lány, majd jön a másik. UGyanígy hatással van a dolog a nőkre is, akik hamarabb szexelnek és kevesebb jelentőséget tulajdonítanak neki.
A másik fő karakterisztika, hogy a csökkenő gyerekszám és az öregedő társadalom miatt a gyerekek egyre "értékesebbek". A szülők pedig nagyobb arányban nevelik a gyerekeket arra, hogy "különlegesek",a véleményük fontosabb. Ez a társadalom individualizálásával erős párhuzamban van. A felnőtt is egyre inkább énközpontú a modern társadalmakban, ezt pedig örökíti gyerekére. Ennek a hatása a posztban említett "érzékenység" és a snowflake generáció. Utóbbi lényege, hogy az emberek a saját érzékenységük fontosságát "túlértékelik" és a korábbiakban nem tapasztalt módon próbálnak fellépni a "sérelem" ellen. Ebből jönnek a különböző netes hisztériák, amelyekben egyaránt vesznek részt férfiak és nők is. Persze ez nyugaton jóval nagyobb mértékben van jelen: sokan már a humort próbálják irtani és korlátozni, mondván az ő vagy csoportjuk számára sértő. Jó példa lehet a Monthy Python, akik ugye keresztényekből, zsidókból és rómaiakból csináltak viccet vagy akár Borat, aki buzikból, nomeg kazahokból. A 2010-es évek második felében ez az egész már óriási felháborodást keltett volna, az adott csoport tagjai hisztérikusan kampányoltak volna, hogy ez őket sérti.
Ez a snowflake generáció és úgy is viselkedik (A Fight Clubban van egy olyan rész, hogy te egy egyedi, szép hópihe vagy, egyedülálló, gyönyörű.). Ez a generáció hiszi magáról, hogy ő egyedülálló, így megérdemli, hogy a véleményére nagyon figyeljenek, hamar találjon jól és érdekes fizető munkát, ha ez érdekli, hamar tudjon érvényesülni. A férfiak egy részét is nyilván ez jellemzi: "törődnek" magukkal, frizura, szakálligazítás, ápolt kezek, szőrtelen mellkas és nemi szervek, parfüm literszámra, új márkás ruhák ha van rá lehetőség. Persze ez sarkított, de míg 20 éve még nem volt probléma, hogy ha mondjuk valaki rendes férfiember volt, szőrös háttal, mellkassal, szakállal, parfüm nélkül, addig ma ez nagyon nem preferált. Ugyanígy az egyediség kibontása az "érzelmesség". Ezek a férfiak kifejezik és fontosnak tartják az érzelmeiket, hiszen ők is fontosak.

Ad Dio 2019.03.21. 08:49:41

@MEDVE1978:

Nagyon jó gondolatok, egyet tudok érteni velük, bár én magam nem látok erre rá ennyire. Köszi.

Ezt az ért árnyalnám:

" az adott csoport tagjai hisztérikusan kampányoltak volna, hogy ez őket sérti."

Kivéve a keresztény hetero férfiakat, mert ők nem hisztizhetnek. Ebben a rendszerben kuss a nevük.